Az emléktábla avatási ünnepségén Dr. Barcsa Lajos, Debrecen alpolgármestere köszöntő beszédében hangsúlyozta: Dr. Papp Ferenc életének és munkásságának gazdagságát jelzi, hogy az emléktábla felállításához három szervezet, a Debreceni Önkormányzat, a Nyírerdő Nyírségi Erdészeti Zrt. és a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság fogott össze.

Dr. Szlávik Lajos, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke igazi mérnökemberként jellemezte Dr. Papp Ferencet avatóbeszédében, olyan mérnökemberként, aki mindig az emberek szolgálatát tartotta elsődleges feladatának.

Az emléktáblát Dr. Papp Ferenc családja, valamint egykori kollégák, barátok és jelenlegi vízügyi, erdészeti dolgozók jelenlétében leplezte le Dr. Barcsa Lajos Debrecen alpolgármestere, Dr. Szlávik Lajos a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke, Juhász Lajos a Nyírerdő Zrt. vezérigazgató-helyettes és Bara Sándor a TIVIZIG igazgatója.

A táblán a következő felirat olvasható:

„DR. PAPP FERENC

1925-2012

VÍZÉPÍTŐ MÉRNÖK

A TISZÁNTÚLI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG VEZETŐJE 1959-TŐL 1975-IG.

MEGHATÁROZÓ SZEREPE VOLT A DEBRECENI ERDŐSPUSZTÁK TÓRENDSZERÉNEK LÉTREHOZÁSÁBAN.

LEGFŐBB TÖREKVÉSE AZ EMBER SZOLGÁLATA, AZ ÉLŐ KÖRNYEZET ÉRTÉKEINEK MEGŐRZÉSE

ÉS GAZDAGÍTÁSA VOLT.

TISZTELETÉRE ELHELYEZTE DEBRECEN VÁROS ÖNKORMÁNYZATA

2015”

A helyszínen készült fotók itt metekinthetők

Dr. Papp Ferenc életútja

Dr. Papp Ferenc okleveles mérnök, egyetemi doktor 1925. április 14-én született Tiszaroffon. Munkásságát 1953-ban beosztott mérnökként a Középtiszai Öntöző Vállalatnál kezdte.

A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságot 1959-től 1975-ig vezette. 1966 februárjában a Berettyó jeges árvíznél, majd 1970-ben a Berettyó és a Sebes-Körös árvizeinek vésztározásánál kritikus helyzetben hozott felelős döntéseket. Védelemvezetőként a Tisza völgyben elsőként alkalmazta sikeresen a céltudatos töltésátvágásos vésztározást Szeghalomnál, a Kutasi vésztározó megnyitásával 1970. június 16-án.

Elsők között foglalkozott a vízgazdálkodáshoz kapcsolódóan a vízikörnyezet védelmével és fejlesztésével. Személyes kezdeményezője és irányítója volt a debreceni Erdőspuszták vízgazdálkodási megoldásainak. Ezért is lett az emléktábla helyszíne az Erdőspusztai Arborétum területe.

A TIVIZIG után 1975 és 1980 között az Országos Vízügyi Hivatal Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Főosztályát vezette, majd 1988. évi nyugdíjazásáig a Vízügyi Tervező Vállalat vezérigazgatója volt.

Társszerzőként két könyv fűződik a nevéhez: A Közép-Tiszántúl vízi története (2003), valamint A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvízének története (2008).

2012. december 18-án hunyt el, Budapesten.